Kultúrsuttyó

ahol a kultúra követelte ki a suttyóságot

Közel másfél év kihagyás után újra porondra léptem. Remek alkalomnak ígérkezett ehhez a Pannon Bormustra Közönségnapja, ahol a frissen díjazott 50 legjobb magyar bort lehetett (volna) korlátlan mennyiségben megkóstolni a nem olcsó, de akkor még korrektnek gondolt 5000 forintos jegy ellenében. Ennyi pénzt a legjobb magyar borokra nem is szabad sajnálni, na!
A 15.00-től 19.30-ig tartó szeánszra végül este 6-ra sikerült megérkeznem másodmagammal, de a késői óra ellenére lelkesen és várakozással teli léptem ba az impozáns Gerbeaud ház kapuján, hogy a fennmaradó másfél órát kiváló borok társaságában költsem el. Karszalag, elegáns pohár, ajándék víz letudtva, indulhatott a kóstoló.
Na, ekkor jött a hiretelen és mély csalódás. Az első és legnagyobb teremben, ahol a best buy és fehér borok kaptak helyet a nagyjából 20 borásztaból kb. 5 volt még jelen. A többi asztal üresen álldogállt. Néhol azért még otthagyta az elegánsan (idő előtt) távozó borász a maradék üveg borait, legyen az önkiszolgáló-pult a kultúrközönségnek. Töltöttünk is magunknak egy-két-három decit, amit gyorsban el is fogyasztottunk, hogy még nyakon csípjük a többi, becsületesen ottmardt borászt és borait.
A többi két mini teremben (vörösök és édesek) tolongott az a maradék 10 borász és kb 40 vendég, aki még maradt, itt próbáltuk mihamarabb odaverekedni magunkat mindegyikhez és lecsapni az összes fennmaradt nedűre.
Fél óra elteltével már éreztem, hogy a gyorsan, húzóra bekóstolt borok kifejtik 'jótékony' hatásukat, majd a vörösök gyors elfogyasztása után 7 órára már igencsak szalonspicces állapotba kerültünk mindketten. Ezután az asztalokon otthagyott borok elfogyasztása következett újdonsült, szintén kóstolásra érkezett barátainkkal. Meg is ittunk jópár üveggel, egy idő után válogatás nélkül, ami maradt, vörös, fehér, édes, mitszámít, csak ártson, és hozza be a kifizetett belépő árát... merthogy kritikán alulinak tartom, hogy egy ilyen rangos (a legrangosabb hazai!) boros eseményen, a vége előtt 2 órával elkérik a teljes jegyárat úgy, hogy a borászok idő előtt távoztak, és kultúrált kóstolgatás helyett a szabadrablásé a főszerep.
Mindenesetre jó boroktól jól berúgtunk. Köszönjük Sziget Kft.!

A statisztikák szerint a gépjárműbalesetek 23%-át olyanok okozzák, akik alkoholt fogyasztottak. Tehát a 77%-át olyanok okozzák, akik vizet, kávét, üdítőt, tejet, energiaitalt és egyéb alkoholmentes italokat fogyasztanak. Ezek az emberek háromszor olyan veszélyesek. Kerüld a társaságukat, tartsd magad távol tőlük! :)

Ha nem magam kapom, nem is hiszem el. Dúzsi Tamás igazi Kultúrsuttyó. Minden konvenciót és jószokást figyelmen kívül hagyva, úgy tűnik önmagát adva kíván ezzel a homemade képeslappal minden kedves ismerősének boldog karácsonyt. Szemet gyönyörködtető látvány, bár nem tudom, melyik szereplőjére is fókuszáljak igazán. A poszteren a "playmate" felirat mindenesetre díjnyertes. Enjoy Life!

Megnyugvással tölt el bennünket, hogy Magyarország egyik legismertebb bordisztribúránál is igazi Kultúrsuttyók dolgoznak. (egyről tudunk, de ez nem az ő munkája:)
Télapójuk ugyanis egy gumicsizmába rejtette a St Andrea pincészet csúcs borát, egy Merengő Egri Bikavér Superior 2006-ost. KS értékét növeli, hogy a gumicsizma ARANY(!)-ból van, éreztetve ezzel a mai jeles nap ünnepi hangulatát! 

* A csizmában látható üveg bor fajtájáról csak erős sejétünk van, tehát nem bizonyosság!

...és nem borfesztiválon, bortúrán vagy borkóstolón. Na ez ám a haladás! És ez így is lesz még egy darabig, legalábbis részemről, hiszen május 27-ig még van 6 hónap, utána pedig még minimum ennyi ideig nem ihatok, vagy tovább... de ez most jó, sőt a legjobb (igazán áldott) állapot!

Az abszcinencia viszont nem jelenti a Kultúrsuttyóság végét (ahogy eddig gondoltam), sőt! Újabb távlatokat nyitott az élet megannyi területén. Mondhatni rengeteg a szűz, még kiaknázatlan terület!

Ilyen például egy bármilyen kiállítás is, ahol nincs is jobb, mint hosszasan elidőzni szakértő szemekkel a szebbnél szebb műalkotások előtt!

Amely valóban kapható, a már többször emlegetett kenesei Honvéd Üdülőben, és amely trendi színvilága, ám suttyó italpárosítása miatt méltán várományosa az "Év koktélja" megtisztelő címnek is!

Kenese koktél: Blue curacao - Finlandia vodka - Egri bikavér - narancslé : 630 Ft

Röviden a kóstolásról: a szívószállal alulról felfelé haladva jutottunk el a mélypontra, mert a vodkával felturbózott kellemes tuttifrutti íz után hirtelen csapódott be a savanyú C-vitamin bomba, rögtön súlyosbítva a nem éppen minőségi egri bikavér savankás ízével. Egyszerre húzott össze mindent, és indította meg a nagyarányú nyáltermelést. Arra már nem is volt érkezésünk gondolni, hogy ezután mi is játszódik majd le a beleinkben..

..és vele együtt a Kultúrsuttyók hajtóereje is, mintha kicsit visszaesett volna. Voltak jó bulik, persze, de, hogy a hagyományos szigligeti hétvégénken nem sikerült rendesen berúgni, ez kritikán aluli teljesítmény..
Az okokat nem kell olyan sokáig keresni: beléptünk a 31-be, ami tudat alatt is elindította a komolyodási folyamatot. Mégpedig, hogy
-  már k.vára nem vicces, ha egy 31 éves csaj részegen fetreng
- a bulikban 20 évesek jönnek oda udvarolni, ahol az átlegéletkor miattt amúgy is nagymamának érezzük magunkat
- Fesztiválokon egyre kevesebb az ismerős (itt jegyezném meg, hogy a VOLT-on 5 perc csevegés után feltette nekem a kérdést a fiatalnak látszó srác: "...akkor Te már dolgozol?" ő 21 volt én meg 25-öt hazudtam, aztán túl sokáig nem tartottam benne a reményt, hanem gyorsan leléptem "pisilni")
- 3 napig heverek egy kiadósabb elhajlást, a szemeim alatt a táskák pedig 5-ös Derrick erősségűek

Ezen kívül nem is beszélve arról, hogy
- Patty beállt hivatásos borivónak a Bortársasághoz, így már a jó bor sem elég jó neki. És suttyóskodás helyett inkább folyamatosan kultúrkodik
- Szopinak esküvője lesz (holnapután), azaz férjes asszony lesz
- és a (most már csak kb. havi 1x-i) összejöveteleken folyamatosan az eljegyzés/házasság/gyerek téma megy..

Szóval komolyodunk-komolyodunk. De azért nem telt teljesen eseménytelenül a nyár, na!

VOLT fesztivál Sopron


Sziget 2010

Balatonboglári Borfesztivál - egy újdonsült KS aspiráns "pocsolyába lépett.."

Szigligeti welcome

Sakál másnaposan alkohol témájú (albert gazda) szájtra klikkelni a neten = önkínzás.
3 másodpercig bírtam gyomorral.

Ha nyár, akkor vízpart. Ha vízpart, akkor bizony jó magyar embernek hekk és lángos dukál. Az előbbi koviubival és puha kenyérrel, az utóbbi sajtos tejfölösen és persze fokhagymával. Sok fokhagymával. Ha pedig igazán nagy dőzsölésre vágyunk, a kettőt együtt is fogyaszthatjuk egy nagy korsó hideg sör társaságában. Ennél magyarabb vízparti menü azt hiszem nem is létezik.

Időutazás I.: Egyrészt mert elkészült az autópálya, háztól házig 1h 10 perc!

Időutazás II.: Másrészt pedig sikerült megszállnunk a Gemenc Hotelben, ahol talán '89 óta senki másnak. Pedig ismerősek vagyunk Szekszárdon, megvan a bejáratott szállás (Gyógygödör) és a családi vérvonal  alapú is, de szombat délután 2 órakor jött az isteni szikra, hogy utazzunk, ezért nem volt pofám odacsörögni a rokonoknak, hogy este ott aludnánk.. így a Google első találatánál foglaltam szállást.

Odaérve csak felhívtam az ősöket, hogy Szekin vagyunk, beugrunk egy puszira. És hol szálltok meg? Jött a kérdés: A Gemenc hotelben. "Atyaég, az nyitva van egyáltalán?". ..és mi is ezt kérdeztük, amikor megláttuk. Igazi szocreál kocka épület, málladozó falakkal és helyenként kék csempeborítással. Klasszik. Belül pedig.. a hideg dohos szottüdülőszag, és a 2x1m-es fa-lambériával burkolt falak, tört csempe padló, piros műbőr fotelek.. még a Kenesei Honvéd üdülő sem volt ennyire retró fíling. A recepciónál hamar kideül, hogy a 4-ből csak 1 szint üzemel. Azt is csak lifttel (de milyen!) lehet megközelíteni. A portás bácsi pedig megadta a számát, hogyha bármi történne velünk, akkor hívjuk. Bíztató. Szerintem mi voltunk közel-távol az egyetlen vendég..

Na de nem építészeti kirándulásra jöttünk (eredetileg), hanem... nem nehéz kitalálni: Lekóstolni a szekszárdi aranyérmes borokat!! 3500 Ft-ért az összes, délelőtti borversenyen aranyéremmel jutalmazott borból kóstolható korláltanul. :) Mi azonban arra törekedtünk, hogy mind a 40-et lekóstoljuk, kultúráltan. Sikerült is úgy a 25. tételig. Aztán követték egymást ismét az események és máris kint voltunk egy szőlőhegyen egy Tanyabuliban.

Időutazás III.: "A kisTakler szülinapi bulijába" csöppentünk Pálos Miki és az ifjabb Márkvárt jóvoltából. Itt videókaziról mentek az ACDC koncertek és klipek egymás után. És perce a pottyantós wc és a lavórban kézmosás sem maradhatott el. A bulihoz pedig frissen bográcsozott körömpörkölt járt, és a sok jelenlévő borász még sok-sokabb bora.. mikor beindult a telefonomról a mobildiszkó, már sejthettem, hogy újabb időutazás következik.

Időutazás IV.: Másnap reggel felébredtem és a telefonom drabjaiban hevert a szoba 4 sarkában, LCD nélkül.. A névjegykártyatartóm pedig, benne a borkóstoló alatt gyűjtött összes névjegykártyával, sehol. Viszont családias kis délután / este volt, újabb borász barátokkal és emlékezetes szekszárdi borokkal: Eszterbauertől a Mesterünk és Tivald.

képek is hamarosan..

A kivételes után, automatikus tagfelvételt is hirdetünk itt és most. Bárki (ha nő nemű) Kultúrsuttyó lehet, ha az alábbihoz hasonló kinyilatkoztatást tesz egy, már meglévő tagunk körében:

"Mit is igyak, mit is igyak, na jó: kérek egy pohár sört és egy bakárdi kólát, de lime-mal!"

Anna, welcome in the club!

A harmadik napra már elegünk lett abból, hogy kamuzunk a borászoknak és tényleg azt hiszik, hogy borboltunk van. És tessék: itt még azokra is gondoltak, akik szintén ugyanígy éreznek mint mi! Kialakítottak egy "101 Taste of Italy" névre keresztelt kóstolózónát (szobát), ahol boradagoló autómatákból végig lehetett kóstolni az összes borrégió jellegzetes borát anélkül, hogy az ember jópofizna egyetlen borásszal is. Minimáldizájnos enteriőr, fehér- és üvegfalak között asztalok, tiszta poharak és ropogtatni valók. Csend és rajtunk kívül 2-3 ember. Szerintem a borkóstolók menyországa valami hasonlóféle lehet.



Kissé vonakodva töltöttük az első pohárkával, hiszen már két napja kóstolunk rengeteget. Az első 2 -3 poháron ilyenkor csak túl kell esni, ezért ma is a proseccokkal kezdtük. Természetesen Extra Brut, hogy szakértsünk is. AZtán jöttek sorba a régiók, és mindegyiknak a DOC/G borai. Mindebben egy praktikus kis kóstolófüzet volt segítségünkre, abban pipálgattuk a borokat, egészen a 42. féléig. És ismét eltelt 2-3 óra, és széles mosollyal, megújult lendülettel folytattuk túrát a pavilonok között.
A kóstoló során ráébredtem, hogy nekem a Monlepulciano d'Abruzzo lesz a kedvenc vörösborom, a tanninos nagy borokat pedig nem igazán kedveli az én kis tanninsensitive szájüregem. Ezért Abruzzo pavilonjába kanyarodtunk át, a kiszemelt Toscana helyett. Itt pedig már szinte a hihhetetlenségig fokozták az ámulatom: Monlepulciano kóstoló, több, mint 200 féléből.. a felszámozott üvegek közül egy hatalmas lista alapján lehetett választani.. persze találomra válogattunk évjárat szerint visszafelé.. nekem már ki volt pipálva ezzel a kívánságlista arra a napra.


Beiktattunk még egy kis grappa kóstolót, majd mivel "úgy illik" elmentünk meglátogatni az újdonsült barátaink pavilonját, akik meghívtak minket tegnap a Garda túrára.
Volt nagy összeborulás és röhögés, és szortimentkóstolás, de mivel már sietnünk kellett a vonathoz, nem időztünk egyik helyen sem sokat..kicsit azért égett a pofánk előttük..

Hazafelé még gyorsan benéztünk a Szardíniai pavilonba, ugyanis Carlo ígért nekünk ajándék palackot a Canonau típusú borából. Naná, hogy nem hagyjuk ott. Kaptunk is kettőt, ráadásul velük együtt fuvart is az állomásra.. ismét pofoz az élet.. A vonaton Bergamo felé zötykölődve és próbálva feldolgozni a három nap élményét megbeszéltük, hogy jövőre az 5 napos bérlettel 5 napig leszünk, hiszen nem kétség: ez volt idáig a legnagyobb borélmény a Kultúrsuttyó történelemben.





 

A pénteki szakmai nap után szombatra láthatólag felhígult a tömeg, és az exponak kezdett semi-fesztivál hagulata lenni. Ezt persze mi nem bánjuk. Kevesebbet kell bájologni, és vetíteni az állítólagos "bizniszről". Rutinosabban és lazábban indultunk neki a kóstolómaratonnak. Legjobb barátunk és állandó tartozékunk fejenként egy másfél literes víz lett innentnől.

Egy egész nap alatt sikerült 1 egész pavilont bejárnunk. A 12-ből. Brutálisak a méretek. A mai menü Valdobbiadene (Prosecco őshaza), Umbria majd Sardinia volt á la cart. Kezdésképp a prosecco már rögtön nagy kedvenc is lett, abból is az extra brut, ami olyan száraz, hogy szinte már porzik. Viszont annál könnyebben iható. Az egyik standon bort is kínáltak prosecco szőlőből. Az is isteni volt.

Pezsgő hangulatban épp Umbria esett útba, amiről igazából semmit sem tudtunk, és ahol nem túl sok ember lézengett, úgyhogy ettől kezdve tudatosan olyan standhoz mentünk ahol le is lehet ülni. Fárasztó ám a kóstolás! Ha kevesebb a látogató, melegebb a fogadtatás. Az egyik borász átvitt minket a haverjához bemutatni, majd az is az övéhez. Teljes kóstolókat nyomtunk így röpült az idő.

Mire Szardíniába értünk, szinte már esteledett, de lévén nem sláger borvidék, itt is kedves ismerősökre tettünk szert, úgyhogy nem volt hiány újabb teljes kóstoló sorokban. Ég áldja a fél7-es zárást ismét, mert Szardínia is a kedvenc borvidékünk lett, ahogyan tegnap Szícíliai is a nap végén. A kilóméter hosszú expo-kerítés mellett lassan, ráérősen a város felé sétálgatva már azt hittük, hogy egy nyugis vacsival és korai fekvéssel kipipálhatjuk a napot. De ekkor következett még csak az igazi őrület.

Az útbaeső kiskocsma előtt öltönyös arcok narancsárga izét kortyolgattak. De mindenki. Úgyis (mindig) mosdóba kell menni, hát bementünk és rendeltünk "olyat amit ők isznak". Aperol = narancssárga Campari pezsgővel, szódával és jégkockával.  Jól esett a hűs, kesernyés longdrink, élvezettel kortyolgattuk..majd hogy-hogynem szóba elegyedtek velünk a helyiek. Már megint kiszúrták, hogy mi vagyunk a partybarátok. Kb. az ötödik mondat után már meghívtak vacsorázni oda ahová ők mennek, és az is kiderült, hogy szintén borászok. Mint mi :)

Még 2 kör Aperol után, előállt a taxink..egy Hummer limuzin. Mi pedig már csak röhögni tudtunk, hogy ismét mibe keveredtünk. Bent villogó fények, üvöltő zene, pezsgő, aztán az uticél is kiderült rövidesen: irány a Garda tó! Nagyduzzogva tudomásul vettük, és hagytuk magunkat elvitetni egy frissen nyíló hatalmas étterembe a tópartra, végigetetni  a 4 fogásos vacsorával és itatni a helyi kiváló borokkal és grappákkal, majd vitetni magunkat egészen hazáig az egyik jólszituált borásszal. Néha igazán keményen pofoz az élet.






 

Az olasz popborélet legnagyobb rendezvénye az évről-évre megrendezésre kerülő Vinitaly borexpo Veronában. Méreteiben sem hasonlítható a mi "kis" őszi borfesztiválunkhoz a Várban: itt 10 000 négyzetméteren, kb. 4200 borászat, több mint 105 000 hazai és 45 000 külföldi látogató. A várban 250 borászat..nem is folytatom.

Éles szemű (és kifinomult nyelvű:) sommelier-nk Patty Brown jelezte igényét, hogy bármilyen is ez a hepening, egy magára valamit is adó Kultúrsuttyónak is ott a helye. A szervezés innentől nem volt kérdés:
- Wizzair - Bergamo (65 EUR) 
- Internetes belépőjegy elővétel kedvezményesen (70EUR)
- Onlineszállás (na ez nem volt egyszerű, mert horror drága ilyenkor, de 70 EUR/fő/éj sikerült)
+ vonatozás Bergamo Verona odavissza (40 EUR).

Pikk pakk. Már ott is voltunk, mint később kiderült a pénteki SZAKMAI napra érkeztünk be. Csak öltönyös, kosztümös arcok mászkálnak a 3 Hungaexpo méretű területen. Mi pedig a rajzfilm figurás pólóban, farmerban és conversben kicsit tétován álltunk ott, hogy a 12 sportcsarnok méretű régiós pavilon küzül melyikkel is kezdjük. 

Legyen a bejárathoz legközelebb eső Veneto régió. Belépve még kissebbre zsugorodott az egónk, mivel a borászatok standjai igényesebbnél igényesebb dizájnnal, üvegpoharakkal és jól szituált tulajdonosokkal várták, hogy odalépjen hozzájuk a biznisz partner. Egy rövid "te mész oda, én nem merek, menj te, de nem, de igen" után, megszólítottuk az első borászt, aki már kérte is a biznisz cardot (még jó, hogy volt annyi eszünk, hogy ha már kosztümöt nem hoztunk, legalább fake névjegykártyát gyárttattunk) és töltötte az első pohár proseccot. Improvizálásban jók vagyunk, így rögtön rávágtam, hogy "we have a little wineshop in Budapest" és már szélesedett is a mosoly és elindult a beszélgetés.

Ettől kezdve beindult a partymotor. Néhány Veneto-s borász bepróbálása után átmentünk Szicíliába, ahol a tavalyi nyaraláskor már kóstoltunk párat. Donnafugata-s Laura például már szinte barátként üdvözölt minket és rögtönzött nekünk egy teljes szortiment kóstolót.


És a szemérmesség is kezdett megszűnni a borok kortyolgatásával. Estére, a kb. 20-30 pincészet kipróbálása után tökéletes bizniszpartnerekké váltunk. Ráadásul egy szervezett, Veneto tartományi borok kóstolójával sikerült zárni az első napot. Nem szomjasan. De ez tipikus KS szindróma: rengeteg kiváló bor, igényes üveg pohárból (minden standon adnak mindegyik borhoz tisztát), igényes környezetben, ráadásul böjt után...nem csoda, hogy kicsit elszaladt velünk a ló..

Másnap és harmadnap már okosabban és szisztematikusabban kóstoltunk, sok víz és szendvics társaságában. Folyt köv 2. nap.

Arrivederci alla prossime edizione 7-11 April 2010!

..és elérkezett a nagyszombat, amikor is letelt a fogadalom. Időközben kiderült persze, hogy hivatalosan este 6 óráig tart a nagyböjt, de hát mi KS-k vagyunk, így tartottuk magunkat az eredeti fogadalomhoz: szombatig nem iszunk. Azaz szombaton már igen!
Ha húsvét, akkor család - Fonyód, részemről. Délelőtti programnak pedig kérésemre: az Opperheim Pince meglátogatása Kötcsén, ahol sógor már régi törzsvendég.
"Opijózsi" szívélyes fogadtatásképp töltötte is rögtön a 7éves borpárlatot, úgyhogy nem volt más választásom, 6 hét után rögtön töménnyel indítottam a szezont.

Tyűűh nem mondom, erős kezdés. De a szinte már whiskey-re emlékeztető ízvilágú párlatot lassan, apránként kortyolgattam, és meglepetten tapasztaltam, hogy kifinomultak az ízlelőbimbóim. Illetve elmaradt a pálinkaivás után megszokott arc- és nyelőcső "csavarás" a korty végén. Kultúrsuttyó helyett Művelt alkoholistának éreztem magam. Nem is ittam meg az egészet, helyette a frissen bontott Irsai palackból kértem egy pohárral, amit szintén nagy élvezettel ízlelgettem. A második pohár után pedig kellemes bódulatba estem és hatalmas, földöntúli nyugalom töltött el. Isten ajándéka a böjt után?!

Nem is kívántam többet inni. Ebéd után viszont jól esett a másfél óra alvás. Este megittam még két pohár vöröset, de azt is az íze kedvéért. ..és ennyi volt a húsvéti alkoholizálás. Valami tényleg kezd megváltozni..

Kéretik beírni a Google képkeresőbe, hogy szekszárdi borfesztivál. (Ami ugyebár a kedvenc borvidékünk kedvenc borfesztiválja. A kedvenc magyar borfesztivál is egyben. Nem is győzöm hangsúlyozni..!)
Az első találat, hogyhogynem, a Kultúrsuttyók kis csapata, amint, ha jól látom, a Szeleshát borokat kóstolgatja nagy-nagy egyetértésben.

Ide kínálkozik egy link is. vagy inkább egy bréking nyúz: Fekete Mihány Cabernet Savignon 2007-es "csokoládé" bora ezüst érmet nyert a brüsszeli Monde Selection borversenyen!!! Mihály, Mihány, keblemre!! :)

Kultúrsuttyó rúlz Google, Fekete Mihány pedig goes worldfamous!

Amúgy pedig a Franciák után a magyarok gyűjtötték be a legtöbb érmet, közülük is a szekszárdi borvidék. Fene a kifinomult ízlésünket, mi hogy már jó előre megmondtuk, hogy bizony ők a legjobbak!

Ma arról álmodtam, hogy a böjt vége előtt 4 nappal, megszegve a fogadalmat, piszkos módon berúgtam: nem tudom hol aludtam, elhagytam egyes ruhadarabjaimat, és még aznaposan, kölcsönkapott szedett-vedett ruhákban próbálok hazafelé botorkálni úgy, hogy forog velem a világ.. szinte soha nem éreztem ekkora szégyenérzetet, mint ma reggel. Dejó is volt felébredni!!
Ezek után még nagyobbra értékelem az elhatározást és azt, hogy végig is csináljuk. Mert ezt a pár napot már féllábbal is. Amúgy pedig eljutottam arra szintre, hogy abszolút nem kívánom az alkoholt. Már a beülések alkalmával sem. Eddig az első fél óra nehéz volt, de most már az sem. Automatikusan rendelem a limonádét (amiből képes vagyok 2 litert is meginni a dumcsizással töltött pár óra alatt).
Természetesen azért nem szándékozom életem hátralévő részét abszcinenciával tölteni, hiszen annyi isteni bort készítenek szerte a világban! Belőlük pedig határozottan szeretném kivenni a pohárnyi részem! 
Ezt a célt követve, az első megmérettetésünk a Vinitaly borexpo lesz, ahová jövő héten utazunk ki, és ami az olasz borkultúra legnagyobb eseménye évek óta. 4500 borászat állít ki!!! A várban a borfesztiválon 250. Három nap alatt próbálkozunk meg a lehetetlennel: végigkóstolni a teljes olasz kínálatot! Vagyis egy jelentős részét.

Végezetül pedig a böjt alatt felhalmozott KS készlet (ha már nem iszunk, vásárolunk), update-elve:
- egy (szinte) komplett Sauska sor - 6 ü
- 2 karton 2009-es Pócz Rosé, 2 ü. Pócz Ch-SB, 1 ü Ch - 15 ü
- 2 ü horvát fehérbor (nevüknek utána kell nézni)
- 2 ü olasz fehérbor (nevüknek szintén utána kell nézni!)
- egy (szinte) komplett Hilltop sor - 7 ü (azért ez nem a top minőség.. fröccsnek ok)
- 2 ü Vida bor (Szekszárd): Rosé és Kékfrankos
- 6 ü Fekete Patikárius Cuvée 2006 és 1 ü CS 2007

Összesen 34 üveg bor és 2 ü tokaji borpárlat.

Pontosabban: MÁR CSAK 11 nap húsvétig!! Ugyanis fordulópont következett be a hozzáállásunkban: visszafelé számolunk. Kezd elhatalmasodni az eufória rajtunk, hogy mennyire jók is vagyunk, hogy kibírjuk, megcsináljuk és milyen jó lesz utána elmondani, hogy vazze, SIIIMÁÁN ki lehet bírni 45 napig alkohol nélkül. Tehát beindult a visszaszámlálás, hogy mikor koccinthatunk újra, valami fincsi hazai borral!

Ezen a ponton azért már jobb egy kicsit elgondolkodni. Most kultúrsuttyók vagyunk, vagy csak szimplán fiatal, vidám, életszerető, értelmiségi alkoholisták, akikben még van tartás és energia ahhoz, hogy ne csússzanak el véglegesen?
Vagy az teljesen normális, hogy a hajadon/nőtlen 30-asok mindennapjaihoz tökéletesen hozzá kapcsolódott az alkoholfogyasztás? Hogy nincs beülés, nincs buli egy pohár ital nélkül? "Régen nem találkoztál valakivel? Gyere üljünk be, igyunk meg valamit!" - már szinte közhely.. Bánatod van, öröm ért? "Gyere igyunk meg valamit!" "Külföldön jártam, hoztam neked egy üveg piát!" - jobban örülök neki, mint egy tábla csokinak!

Lehetne még folytatni.. de inkább nem teszem. Majd inkább egy üveg bor mellett :) Tegnap ugyanis újabb készlettel bővült a trezor, ami jelentem be is telt a böjt alatt. A már többször emlegetett Fekete Borpince Patikárius Cuvée-jéből táraztam be 6 üveggel és egy Cabertnet Savignon 2007-t is amit csak Csokoládénak hív Fekete Mihály.

A böjt ugyanis arra is rávilágított, hogy mennyire igaz az a mondás, hogy "Az élet túl rövid ahhoz, hogy szar bort igyunk!". Erre fogunk mostantól törekedni! És Jó Kultúrsuttyóként arra is, hogy a minőség és a mennyiség mindig egyenes arányban legyen egymással!

Íme egy lehetséges KS periódusos rendszer valahonnét a netről nyúlva.

Egy élelmes (nem KS) tag összeszedte a magyar nép kedvenc italait, majd azokat lerövidítve, egy periódusos rendszer alakú négyzetrácsba tette. És milyen jól tette! Mi is fogyasztjuk őket előszeretettel, de azért vannak benne olyan tételek (elemek) amik már a KS bárszekrényből is kitiltásra kerültek az évek során. Pl: Br és a Va, nameg a Kormos és a Kutyatej, amiről foggalmam sincs, micsoda. Megannyi, szintén tiltólistás szesz pedig hiányzik róla, pl: Kevert, VBK, édesbor, Unikum, Fernet Branca*..:) attól mentsen meg az ég mindnyájunkat újra! :)

*Szigligetre péntek este leérkezvén, a jól megérdemelt és már-már szertartásszerű koccintásra készültünk, amikor kiderült, hogy NINCS PÁLINKA! SE TÖMÉNY! Csak ez a Fernet Branca. Jóhiszeműen azzal koccintottunk. Majd egyszerre hánytunk (majdnem), olyan gyomorösszehúzó hatást váltott ki... mentolos unikum íz. Egyszerre késztet öklendezésre és gyónásra.. de aztán hajnal 4kor a fiúk azt is megitták..

A sátán haragja! Nagyívben kerülendő!

A nem ivás tök jó! Már négy hét eltelt hamvazó szerda óta, és gyakorlatilag kijelenthetem, hogy abszolút nem hiányzik az alkoholizálás, sőt! Szinte kifejezetten rosszul esett beleszagolnom egy pohár fehér és egy pohár rosé borba a pénteki buliban.. Egyedül a testes vörös ízlett illat alapján! És mivel egyre jobban és jobban érzem magam, ismét összegyűjtöttem a jótékony hatásokat, amiket így, egy hónap elteltével tapasztalok magamon illetve a másik két böjtölő KS tag is az elmondásaik alapján.

A megvonás újabb pozitív tünetei
- Édesszáj sheriff: rászoktam az édességre. eddig kb. negyedévente ettem meg egy kényszer szülinapi tortaszelet felét..most viszont a táskámban lapul folyamatosan valami cukorka, evés után pedig muszáj leküldeni egy túró rudit, vagy egy szelet csokit..
- Bulimotor: alkohol nélkül is jól éreztük magunkat egy fergeteges szülinapi bulin, ahol negyed négykor gyakorlatilag a KS team zárta a boltot. Végig ittuk a CocaCola termékek listáját..najó Sprite-ot azért mégsem!
- Duracell nyuszi: a pihenős hosszúhétvégén felavattuk az újonnan vásárolt túrabakancsokat és 2x is nagy túrát tettünk Balatonkenesén. És persze a lovaglás is megy azóta is. A síelésen pedig az egész napos combizom edzés után még szánkózni is elmentünk, sőt! Eljutottunk a szállástól 300m-re lévő fürdőbe is, ahová az eddigi 4 alkalommal nem sikerült.. Végezetül pedig beneveztem a bécsi félmaratonra április 18-án, így van miért folytatni a testmozgást húsvét után is.
- Ki vagyunk bélelve: azaz jelentős kis vagyont megspórólunk hétről-hétre azzal, hogy nem egy füstös kocsmában töltjük az esténket.

Végezetül pedig pozítív tünet az is, hogy nincs negatív tünet! Summázva az elhatározásunkat, muszáj minden évben alkohol böjtöt tartani, hogy az egónk és az egészségünk újra helyrebillenjen, és ha lehet ezután is inkább kevesebbszer igyunk kevesebbet! Így is vidám az élet, pláne, hogy itt a tavasz és jön a nyár!!! :)

Vége-végezetül pedig a néhány reakció, arra, hogy "köszi, de most nem iszom alkoholt"
- Miva', terhes vagy? Háhá! (haha..milyen eredeti)
- Micsoda? Ez komoly? De a mai nap kivétel! Vagy buliban sem?
- És egy sört? Vagy a sör is alkoholnak számít? (by - Harisson Gábor Ford)
- Háhá, de rossz nektek, nézzétek én mit iszom, gyertek, akkor csak szagoljátok meg! (köszi bmeg, szagolgatni a sört, és az unikumot..)
- Na, hát ilyen se volt még! (és valóban)
- (Sajnálkozva) De miért csinálsz ilyet?! 

Már csak két és fél hét, és szerintem az első pohárkától, kellemesen bebódulok.

Az elképzelhetetlen is megtörténik néha. 3 vérbeli kultúrsuttyó már 2 hete nem iszik alkoholt a húsvéti böjt és a megtisztulás jegyében!

Ez mondjuk nem kultúrsuttyóság, de az mondjuk igen, hogy a két hét alatt több szeszt vettem / kaptam, mint valaha. Lassan tele a bortrezor. A beszerzésem:
-egy (szinte) komplett Sauska sor - 6 ü
-2 karton 2009-es Pócz Rosé, 2 ü. Pócz Ch-SB, 1 ü Ch = 15 ü
-2 ü horvát fehérbor (majd felírom a nevüket, mert a sok random mássalhangzót képtelenség megjegyezni) = 2ü

Összesen 23 üveg bor és 2 ü tokaji borpárlat. Lesz itt dínom-dánom 4 hét múlva, ha így haladok! de addig még ki kell tartani, bár amennyire elképzelhetetlen volt, annyival jobban érzem magam napról napra. 

Az első egy hetet kellett túlélni azzal a tudattal, hogyha beülök egy kocsmába, ne rendeljek valami szőlő eredetű alkoholos italt. De aztán elmúlt, most már semmi vágyakozás, csak hét vége felé közeledik az az érzés, hogy "jajjdejó nem kell dolgozni, nem kell gondolkodni, csak hátradőlni és fátyolos tekintettel vigyorogni a nagyvilágra".

Megvonási pozitív tünetek a magam részéről:
-Koncentráció javulása: ha valaki hozzám beszél, nem lankad a figyelmem 2 perc után. ja és végigcsináltam a hétvégén egy Sudokut (így 5 évvel a népszerűségi csúcsa után)
-Energiagombóc: van kedvem mozogni, és nem úgy élem meg, mint akit erőszakkal hányni visznek. voltunk azóta már: lovagolni, curlingezni, futni, meg jógázni, pénteken pedig síelni megyünk. Az új öttusa.
-Jómunkásnő: nem, nem. sosem leszek a hétvégénisdolgozós, főnökkedvéért sokáig bentmaradós élharcos, de legalább nem vagyok másnapos, és fáradt a melóhelyen, így jut idő olyan dolgokra, amihez addig nem volt kedvem, időm, motivációm stb. - mondjuk ez lehet, hogy az elfogyasztott zöld tea mennyiség miatt van inkább, amiért most már van kedvem elsétálni naponta 3x a konyháig.
-ZEN mester: nehezebben húzom fel magam hülyeségeken
-Mennybe menetel: az összes barát, család nagyon büszke az elhatározásra, így rám is, ami nagymértékben növeli az általános jóérzetet és az egót.
-És a leszebb, a megváltó szerep: a "ha te sem iszol, én sem iszom". terjed az ige rendesen! 

Negatív tünetek:
-Sértődés: Egyes, azaz csak egy KS tag, magára véve ezt az elhatározást, megsértődött, hogy nem iszunk vele. Bár most már leszűkült a sértődés arra, hogy azért nem vagyunk jófejek, mert a szülinapján nem fogunk inni. és majd jól visszakapjuk a mi szülinapunkon! oké, ebben kiegyeztünk, nincs harag! :)
-Nem sikerült ettől sem lefogyni. miért is vártam ennyi csodát egyszerre?

Summázva elmondhatom, hogy kétség kívül jót tesz a böjt. Mindemellett a húst is elhagytuk, de azt már sok éve (hiszen kultúrok is vagyunk). Folyt köv 1 hét múlva, újabb tünetekkel, és ami még jobb, a reakciókkal. Mert ismerve az előéletünket, sok ember sokféleképpen reagálja le elsőre a dolgot.

Abban már megállapodtunk, hogy ha jövőre csinálunk ilyet, márpedig fogunk, mert a KS életmód mellett kell a méregtelenítés, akkor januárban tesszük mindezt. Annyi jó boros program van mostanság, hogy győzöm eltaszítani magamtól a jobbnál jobb alkalmakat a mulatozásra. És persze a jó öreg márciusi KS barátnőket is illik méltóképp megünnepelni a szülinapjukon!

 


 

Egy újabb hatttalmasss sláger, ami simán feledésbe merült volna, ha nem hangzik fel váratlanul egy füstös csehóban csütörtök este. Ja, és egyúttal megvolt az első alkoholmentes beülés is! A KS team egy része (P+L+J) ugyanis nem fogyaszt alkoholt húsvétig. KULTÚRsuttyó! 

Azaz, edzés Kultúrsuttyó módra.

A csütörtök esték a legjobb alkalmak a barátnői csevejre. Még mindenki Pesten van, másnap a pénteket már féllábbal is, úgyhogy bátran megnyílhatnak a borosüvegek. Aznap Szopi látott vendégül, ahová 1 ü. Pócz Pince SB-Ch házasítással érkeztem, hadd ismerje meg ő is a balatonboglári Kishegy egyik ígéretes termelőjét (a Konyári fölötti kanyarban, finom, könnyű borok, igazán a fehérek és az új rozé a nagyonfinom). A könnyű vacsi után SZ büszkén elújságolta, hogy tegnap milyen jót edzett otthon egy Rubint Réka  DVD-re. Szemeim majdnem akkorára nyíltak, mint RR-nak alapból: "Hogy bírja ki valaki azt a vinnyogó hangot egy órán keresztül??!" Azt is hozzátette, hogy jókat röhögött közben, mert elképesztő, milyen bíztató formulákat mond, folyamatosan a kamerába nézve, és torna közben meg egyfolytában azt mondja, hogy Huuúúúhaaa!

Na lássuk azt a DVD-t, és nyíljon ki a bor.

Leültünk a sokcolos monitor elé, és pohárral a kézben elkezdtük nézni. A tornát. Valóban elsőrangú szórakozás, főleg úgy, hogy az egészet, úgy vették fel, hogy nem volt csapó egykettő-mégegyszer, hanem minden baki és beszédhiba gyönyörűen benne maradt. Érthetetlen, hogy elmennek valami puccos tengerparti helyre felvenni azt, hogy RR kizárólag egy polifoamon tornázik, mögötte pedig egy jókorára hízott DJ rugózik ütemesen. Vágásra  meg nincs pénz. De így legalább nekünk szórakoztató.

Olyannyira, hogy a 2. üveg bort is ki kellett bontani, nevezetesen egy szekszárdi, Fekete Mihály Patikárius cuvée-t 2006-ból. Az új kedvenc vörösbor ever!!! A monitor elől áttelepültünk a kanapéra a háttérben pedig RR folyamatosan nyomta a "tudom, hogy kemény vagy, te vagy a legkeményebb és meg tudod csinálni, bízz magadban, húdejóvagy és persze: HÚÚÚÚÚHHAAAAAAA" stb. Mi pedig egyre jobb hangulatba kerülve egyre jobban röhögtünk azon, hogy a kanapén ülünk, borozunk, dumcsizunk, közben meg megy az edzés. Úgyhogy mi is jót edzettünk, és közben már a 3. üvegnél jártunk. Köszi Réka!

Folytatva a tavalyi forgatókönyvet, a Mangalicafesztiválra idén is kilátogattunk. Ez alkalommal elég naívak, vagyis inkább tipikus kultúrsuttyók voltunk. Miért is gondoltuk, hogy fél 8-kor, a hatalmas hóesésben még hömpölyögni fog a jónép a forraltboros kolbászgőzben?! Néhány húsos, és sajtos standot leszámítva, már csak kizárólag a pálinkás és boros egységek tartottak nyitva. (Ami persze nem baj:) Közöttük viszont már csak parasztnál parasztabb részeg társaságok bóklásztak. Őket kikerülve, vagy a pultok elől kitúrva próbáltunk mi is valami szívmelengetőhöz jutni. Heroin áron.

Legolcsóbb pálesz 900ft/4cl, kapjákbe. Ezért 2 centeket ittunk, hogy ha a kolbászokból nem is, legalább a páleszekből igyunk minél többfélét. Azt eddig is tudtuk, hogy a Rézangyal saját pálinkái nem túl magas színvonalat ütnek (ezért is van annyi mézespéleszük), de sajnos a szükség és a hideg nagy úr, hárman 6 félét kóstoltunk. Nem meglepő módon, egyedül a Bestillo vörös vilmoskörte volt finom, a többi az a tipikus körömlakkos rettenet. Lekísérni 2009-es Dúzsi Roséval sikerült, ami segített kissé visszaállítani a PH értéket, de mivel a kezünkben az is jéghidegre fagyott, kezdtük magunkat extrémalkoholista kiképzőtáborban érezni.

Visszafelé indulva a Márton és Lányai standnál azért még muszáj volt megállni, kedvenc páleszem ever: az M és L  Irsai Olivér! Az elsőre szimpatikus srác azonban megpóbált rábeszélni valami másra. Nyitott vagyok az újdonságokra, ezért elkezdtünk beszélgetni a pálinkákról. Két szó után rögtön a szavunkba vágott és minden egyes mondatával azt magyarázta, hogy mi mekkora egy tudatlan f.szfejek vagyunk, hogy nem ismerjük ezt és ezt a fajtát, és különben sem tudunk semmit a pálinkakészítésről és igazából annyi eszünk van, mint egy darab téglának. Kár, hogy eddigre már mindhármunk poharában ott volt a pálinka, amit legszívesebben a fejére öntöttünk volna. De azért mégsem pazarlunk, mert értékeljük a minőségi Hungarikumot.

Nem vitatkoztunk, mert nem volt értelme. Amúgy meg nem tudta kivel áll szemben: Lola nagynénje szatmárban pálinkafőzde tulajdonos és kocsmárosné volt, Patty WSET Advanced 3 vizsgával rendelkezik, jómagam, bár alapfokú a szeszdiplomám, de a kóstolást asszem mesterfokon űzöm :) Úgyhogy legurítva az utolsó, amúgy nem túl kellemes pálinkát, zseniális ötletünk támadt: együk meg az otthoni mangalica disznótorost (thnx to Sógor) és igyunk hozzá finom vörösbort a trezorban. (Ténylegám, a trezor asszem egy külön postot érdemel. majd észbentartom.)

Fél óra múlva már ott is voltunk, kolbász, sonka, zsír és sok sok hagyma, meg némi zöldség társaságában. Felpattant a trezorzár, és isteni házi almapálinka aperitív után befalatoztunk fejenként minimum százezer kalóriát. Mindehhez 1 ü 2009-es Bock Rozét, 1 ü Takler Triót és 1 ü Balla Géza 2006-os Kadarkát ropogtattunk el. Jó kis beszélgetős, majd röhögcsélős este kerekedett.

A taxit a Miniatűr előtt vártuk, miközben szólt a "táskaiPod"-ból az "Ajjajjajj', Patty pedig zsíroskenyérrel etette a kijövő partysrácokat. 5 perc múlva egész sokan diszkóztunk az ajtó előtt. És újabb 5 perc múlva már otthon is voltunk.

A tavalyi létszámot, színvonalt és hangulatot felülmúlva idén is eséllyel pályázik az "év bulija" címre a fonyódi Banyabál. Bár az első, az mindig első és emlékezetes marad, de azért ezt is nehéz lesz űberelni, mert:
- 1: mindenki beöltözött
- 2: mindenki mindenkit imádott
- 3: mindenki ivott és mindenki táncolt
+ 1: ja és VOLTAK FÉRFIAK! 
... akik nem zsűritagok voltak. Ugyanis két szerelmetes nőszemély nem bírt ki egy estét sem imádott embere nélkül, így női ruhába öltöztetve becsempészték őket a bálba.
Nyilván azonnal kiszúrta mindenki, hogy töke van a boszorkának, így a revízió elkerülhetetlen volt. Ha maradni akartak, teljesíteni kellett. Egy emberként skandálta a nősereg, hogy vetkőzzeteeek, vetkőzzeteeek!! És láss csodát, a megye két legyszebb férfiteste tárult elénk:

Volt nagy móka kacagás, jelmezverseny, eskütétel, banyainduló és két táncperformasz is. 10 banya ropta egyszerre a söprűtáncot profi koreográfiával, korhű bugyellárisokban a "beat it"-re.
Amúgy pedig a tavalyi, jól ismert Unikum együttes húzta végig a mulatós slágereket (bocsánat, perfekt duó, de ez már rajtuk majrad).
Minden lagzislágert eljátszottak, kivéve amiket kértünk. De aztán magunkhoz ragadtuk a mikrofont, és lenyomtunk egy micimackóval kevert hajoljbelea hajamba freestyle reppet. Na ennél a pontnál döntött úgy a KS team, hogy ideje hazamenni.. :)

Az idei vándor-aranyseprű díjas a rondaságiszépségversenyen

És a főszervezők