Folytatva a tavalyi forgatókönyvet, a Mangalicafesztiválra idén is kilátogattunk. Ez alkalommal elég naívak, vagyis inkább tipikus kultúrsuttyók voltunk. Miért is gondoltuk, hogy fél 8-kor, a hatalmas hóesésben még hömpölyögni fog a jónép a forraltboros kolbászgőzben?! Néhány húsos, és sajtos standot leszámítva, már csak kizárólag a pálinkás és boros egységek tartottak nyitva. (Ami persze nem baj:) Közöttük viszont már csak parasztnál parasztabb részeg társaságok bóklásztak. Őket kikerülve, vagy a pultok elől kitúrva próbáltunk mi is valami szívmelengetőhöz jutni. Heroin áron.
Legolcsóbb pálesz 900ft/4cl, kapjákbe. Ezért 2 centeket ittunk, hogy ha a kolbászokból nem is, legalább a páleszekből igyunk minél többfélét. Azt eddig is tudtuk, hogy a Rézangyal saját pálinkái nem túl magas színvonalat ütnek (ezért is van annyi mézespéleszük), de sajnos a szükség és a hideg nagy úr, hárman 6 félét kóstoltunk. Nem meglepő módon, egyedül a Bestillo vörös vilmoskörte volt finom, a többi az a tipikus körömlakkos rettenet. Lekísérni 2009-es Dúzsi Roséval sikerült, ami segített kissé visszaállítani a PH értéket, de mivel a kezünkben az is jéghidegre fagyott, kezdtük magunkat extrémalkoholista kiképzőtáborban érezni.
Visszafelé indulva a Márton és Lányai standnál azért még muszáj volt megállni, kedvenc páleszem ever: az M és L Irsai Olivér! Az elsőre szimpatikus srác azonban megpóbált rábeszélni valami másra. Nyitott vagyok az újdonságokra, ezért elkezdtünk beszélgetni a pálinkákról. Két szó után rögtön a szavunkba vágott és minden egyes mondatával azt magyarázta, hogy mi mekkora egy tudatlan f.szfejek vagyunk, hogy nem ismerjük ezt és ezt a fajtát, és különben sem tudunk semmit a pálinkakészítésről és igazából annyi eszünk van, mint egy darab téglának. Kár, hogy eddigre már mindhármunk poharában ott volt a pálinka, amit legszívesebben a fejére öntöttünk volna. De azért mégsem pazarlunk, mert értékeljük a minőségi Hungarikumot.
Nem vitatkoztunk, mert nem volt értelme. Amúgy meg nem tudta kivel áll szemben: Lola nagynénje szatmárban pálinkafőzde tulajdonos és kocsmárosné volt, Patty WSET Advanced 3 vizsgával rendelkezik, jómagam, bár alapfokú a szeszdiplomám, de a kóstolást asszem mesterfokon űzöm :) Úgyhogy legurítva az utolsó, amúgy nem túl kellemes pálinkát, zseniális ötletünk támadt: együk meg az otthoni mangalica disznótorost (thnx to Sógor) és igyunk hozzá finom vörösbort a trezorban. (Ténylegám, a trezor asszem egy külön postot érdemel. majd észbentartom.)
Fél óra múlva már ott is voltunk, kolbász, sonka, zsír és sok sok hagyma, meg némi zöldség társaságában. Felpattant a trezorzár, és isteni házi almapálinka aperitív után befalatoztunk fejenként minimum százezer kalóriát. Mindehhez 1 ü 2009-es Bock Rozét, 1 ü Takler Triót és 1 ü Balla Géza 2006-os Kadarkát ropogtattunk el. Jó kis beszélgetős, majd röhögcsélős este kerekedett.
A taxit a Miniatűr előtt vártuk, miközben szólt a "táskaiPod"-ból az "Ajjajjajj', Patty pedig zsíroskenyérrel etette a kijövő partysrácokat. 5 perc múlva egész sokan diszkóztunk az ajtó előtt. És újabb 5 perc múlva már otthon is voltunk.
Ajánlott bejegyzések: