Az olasz popborélet legnagyobb rendezvénye az évről-évre megrendezésre kerülő Vinitaly borexpo Veronában. Méreteiben sem hasonlítható a mi "kis" őszi borfesztiválunkhoz a Várban: itt 10 000 négyzetméteren, kb. 4200 borászat, több mint 105 000 hazai és 45 000 külföldi látogató. A várban 250 borászat..nem is folytatom.
Éles szemű (és kifinomult nyelvű:) sommelier-nk Patty Brown jelezte igényét, hogy bármilyen is ez a hepening, egy magára valamit is adó Kultúrsuttyónak is ott a helye. A szervezés innentől nem volt kérdés:
- Wizzair - Bergamo (65 EUR)
- Internetes belépőjegy elővétel kedvezményesen (70EUR)
- Onlineszállás (na ez nem volt egyszerű, mert horror drága ilyenkor, de 70 EUR/fő/éj sikerült)
+ vonatozás Bergamo Verona odavissza (40 EUR).
Pikk pakk. Már ott is voltunk, mint később kiderült a pénteki SZAKMAI napra érkeztünk be. Csak öltönyös, kosztümös arcok mászkálnak a 3 Hungaexpo méretű területen. Mi pedig a rajzfilm figurás pólóban, farmerban és conversben kicsit tétován álltunk ott, hogy a 12 sportcsarnok méretű régiós pavilon küzül melyikkel is kezdjük.
Legyen a bejárathoz legközelebb eső Veneto régió. Belépve még kissebbre zsugorodott az egónk, mivel a borászatok standjai igényesebbnél igényesebb dizájnnal, üvegpoharakkal és jól szituált tulajdonosokkal várták, hogy odalépjen hozzájuk a biznisz partner. Egy rövid "te mész oda, én nem merek, menj te, de nem, de igen" után, megszólítottuk az első borászt, aki már kérte is a biznisz cardot (még jó, hogy volt annyi eszünk, hogy ha már kosztümöt nem hoztunk, legalább fake névjegykártyát gyárttattunk) és töltötte az első pohár proseccot. Improvizálásban jók vagyunk, így rögtön rávágtam, hogy "we have a little wineshop in Budapest" és már szélesedett is a mosoly és elindult a beszélgetés.
Ettől kezdve beindult a partymotor. Néhány Veneto-s borász bepróbálása után átmentünk Szicíliába, ahol a tavalyi nyaraláskor már kóstoltunk párat. Donnafugata-s Laura például már szinte barátként üdvözölt minket és rögtönzött nekünk egy teljes szortiment kóstolót. 
És a szemérmesség is kezdett megszűnni a borok kortyolgatásával. Estére, a kb. 20-30 pincészet kipróbálása után tökéletes bizniszpartnerekké váltunk. Ráadásul egy szervezett, Veneto tartományi borok kóstolójával sikerült zárni az első napot. Nem szomjasan. De ez tipikus KS szindróma: rengeteg kiváló bor, igényes üveg pohárból (minden standon adnak mindegyik borhoz tisztát), igényes környezetben, ráadásul böjt után...nem csoda, hogy kicsit elszaladt velünk a ló..
Másnap és harmadnap már okosabban és szisztematikusabban kóstoltunk, sok víz és szendvics társaságában. Folyt köv 2. nap.
Arrivederci alla prossime edizione 7-11 April 2010!
Ajánlott bejegyzések: