Ha nyár, akkor vízpart. Ha vízpart, akkor bizony jó magyar embernek hekk és lángos dukál. Az előbbi koviubival és puha kenyérrel, az utóbbi sajtos tejfölösen és persze fokhagymával. Sok fokhagymával. Ha pedig igazán nagy dőzsölésre vágyunk, a kettőt együtt is fogyaszthatjuk egy nagy korsó hideg sör társaságában. Ennél magyarabb vízparti menü azt hiszem nem is létezik.
Ez a két étel azonban menthetetlenül eggyé vált kultúránkkal. Ahogyan mindenkinek van kedvenc kocsmája, étterme, ugyanúgy van kedvenc lángososa is. Vagy legalábbis tud egy helyet, ahol isteni a lángos! A hekk pedig közösség formáló erővel és meteorológiai jelentőséggel is bír. Ha egy kedves barátunk szájából elhangzik a „Jössz a Rómaira hekkezni?” kérdés, biztosak lehetünk benne, hogy elkezdődött a nyári időszámítás. Az ételek karakteréhez méltóképpen illeszkedik ez a hatalmas szabadidő-komplexum. Illetve ez fordítva is igaz, azaz tökéletes retró életérzést kap az, aki itt tölti nyaralását, vagy csak nyugodt strandolásra vágyik Balatonkenesén. Belépés ugyanis csak az itt üdülőknek, valamint a HM dolgozóinak és hozzátartozóinak lehetséges engedély alapján. Napijegy azonban bárkinek váltható. Erről szerencsére még nem szereztek tudomást a tömegek, így megkímélhetjük magunkat a hangoskodó népektől és a kelleténél többet italozó fiatalok társaságától is, ha ide látogatunk. A lángosért és a hekkért pedig mindenképpen megéri! Nemcsak a békebeli árak miatt, de az ízek miatt is. Jól tudja ezt minden itt strandoló, ugyanis ebédidőben, ami kb. 11:30-tól 16-ig tart folyamatosan, legalább 30 percet kell sorban állni. De megéri kivárni, közben pedig ráhangolódásképpen elkortyolhatunk egy hűvös sört is. A lángos maga a tökéletesség. Frissen kisült, kívül vékony, roppanós arany réteg, belül pedig puha finom kelt tészta várja az ízlelőbimbókat. A sósvízzel összekevert préselt fokhagymát kedvünk szerint adagolhatjuk a mázoló ecsettel, a sajt pedig szintén sajt és nem sajtszerű készítmény, vagy a lisztes állagú pizza sajt, mint sokhelyütt, máshol. A hekk szintén műremek és hatalmas. A legkisebb példány fél kilós, az átlag pedig 80 deka-1 kiló környékén mozog. Az ízesítése klasszikus: paprikásliszt, só és egy pici fokhagyma, ami vékony, ropogós réteget képez a halon. Nem olajos, nem nyúlós, pont olyan, amilyennek lennie kell. Nem hiába. Klári néni, több mint 30 éve süti itt a lángost és a halakat, ami szinte utánozhatatlanul finom ízeket eredményez. Miközben mohón falom a hófehér, kellemesen sós hekk húst és hozzá a ropogós koviubit, Klári néni nevét többször imába foglalom, és ahogy illik, iszom is az egészségére a sorban állás utáni második sörömből.
És végezetül a lángos evés aranyszabályai: Jane Multijoy aka gasztroHUNcut |
Ajánlott bejegyzések: