Pontosabban: MÁR CSAK 11 nap húsvétig!! Ugyanis fordulópont következett be a hozzáállásunkban: visszafelé számolunk. Kezd elhatalmasodni az eufória rajtunk, hogy mennyire jók is vagyunk, hogy kibírjuk, megcsináljuk és milyen jó lesz utána elmondani, hogy vazze, SIIIMÁÁN ki lehet bírni 45 napig alkohol nélkül. Tehát beindult a visszaszámlálás, hogy mikor koccinthatunk újra, valami fincsi hazai borral!
Ezen a ponton azért már jobb egy kicsit elgondolkodni. Most kultúrsuttyók vagyunk, vagy csak szimplán fiatal, vidám, életszerető, értelmiségi alkoholisták, akikben még van tartás és energia ahhoz, hogy ne csússzanak el véglegesen?
Vagy az teljesen normális, hogy a hajadon/nőtlen 30-asok mindennapjaihoz tökéletesen hozzá kapcsolódott az alkoholfogyasztás? Hogy nincs beülés, nincs buli egy pohár ital nélkül? "Régen nem találkoztál valakivel? Gyere üljünk be, igyunk meg valamit!" - már szinte közhely.. Bánatod van, öröm ért? "Gyere igyunk meg valamit!" "Külföldön jártam, hoztam neked egy üveg piát!" - jobban örülök neki, mint egy tábla csokinak!
Lehetne még folytatni.. de inkább nem teszem. Majd inkább egy üveg bor mellett :) Tegnap ugyanis újabb készlettel bővült a trezor, ami jelentem be is telt a böjt alatt. A már többször emlegetett Fekete Borpince Patikárius Cuvée-jéből táraztam be 6 üveggel és egy Cabertnet Savignon 2007-t is amit csak Csokoládénak hív Fekete Mihály.
A böjt ugyanis arra is rávilágított, hogy mennyire igaz az a mondás, hogy "Az élet túl rövid ahhoz, hogy szar bort igyunk!". Erre fogunk mostantól törekedni! És Jó Kultúrsuttyóként arra is, hogy a minőség és a mennyiség mindig egyenes arányban legyen egymással!
Ajánlott bejegyzések: