A pénteki szakmai nap után szombatra láthatólag felhígult a tömeg, és az exponak kezdett semi-fesztivál hagulata lenni. Ezt persze mi nem bánjuk. Kevesebbet kell bájologni, és vetíteni az állítólagos "bizniszről". Rutinosabban és lazábban indultunk neki a kóstolómaratonnak. Legjobb barátunk és állandó tartozékunk fejenként egy másfél literes víz lett innentnől.
Egy egész nap alatt sikerült 1 egész pavilont bejárnunk. A 12-ből. Brutálisak a méretek. A mai menü Valdobbiadene (Prosecco őshaza), Umbria majd Sardinia volt á la cart. Kezdésképp a prosecco már rögtön nagy kedvenc is lett, abból is az extra brut, ami olyan száraz, hogy szinte már porzik. Viszont annál könnyebben iható. Az egyik standon bort is kínáltak prosecco szőlőből. Az is isteni volt. 
Pezsgő hangulatban épp Umbria esett útba, amiről igazából semmit sem tudtunk, és ahol nem túl sok ember lézengett, úgyhogy ettől kezdve tudatosan olyan standhoz mentünk ahol le is lehet ülni. Fárasztó ám a kóstolás! Ha kevesebb a látogató, melegebb a fogadtatás. Az egyik borász átvitt minket a haverjához bemutatni, majd az is az övéhez. Teljes kóstolókat nyomtunk így röpült az idő. 
Mire Szardíniába értünk, szinte már esteledett, de lévén nem sláger borvidék, itt is kedves ismerősökre tettünk szert, úgyhogy nem volt hiány újabb teljes kóstoló sorokban. Ég áldja a fél7-es zárást ismét, mert Szardínia is a kedvenc borvidékünk lett, ahogyan tegnap Szícíliai is a nap végén. A kilóméter hosszú expo-kerítés mellett lassan, ráérősen a város felé sétálgatva már azt hittük, hogy egy nyugis vacsival és korai fekvéssel kipipálhatjuk a napot. De ekkor következett még csak az igazi őrület.
Az útbaeső kiskocsma előtt öltönyös arcok narancsárga izét kortyolgattak. De mindenki. Úgyis (mindig) mosdóba kell menni, hát bementünk és rendeltünk "olyat amit ők isznak". Aperol = narancssárga Campari pezsgővel, szódával és jégkockával. Jól esett a hűs, kesernyés longdrink, élvezettel kortyolgattuk..majd hogy-hogynem szóba elegyedtek velünk a helyiek. Már megint kiszúrták, hogy mi vagyunk a partybarátok. Kb. az ötödik mondat után már meghívtak vacsorázni oda ahová ők mennek, és az is kiderült, hogy szintén borászok. Mint mi :)
Még 2 kör Aperol után, előállt a taxink..egy Hummer limuzin. Mi pedig már csak röhögni tudtunk, hogy ismét mibe keveredtünk. Bent villogó fények, üvöltő zene, pezsgő, aztán az uticél is kiderült rövidesen: irány a Garda tó! Nagyduzzogva tudomásul vettük, és hagytuk magunkat elvitetni egy frissen nyíló hatalmas étterembe a tópartra, végigetetni a 4 fogásos vacsorával és itatni a helyi kiváló borokkal és grappákkal, majd vitetni magunkat egészen hazáig az egyik jólszituált borásszal. Néha igazán keményen pofoz az élet.
Ajánlott bejegyzések: