Kultúrsuttyó

A harmadik napra már elegünk lett abból, hogy kamuzunk a borászoknak és tényleg azt hiszik, hogy borboltunk van. És tessék: itt még azokra is gondoltak, akik szintén ugyanígy éreznek mint mi! Kialakítottak egy "101 Taste of Italy" névre keresztelt kóstolózónát (szobát), ahol boradagoló autómatákból végig lehetett kóstolni az összes borrégió jellegzetes borát anélkül, hogy az ember jópofizna egyetlen borásszal is. Minimáldizájnos enteriőr, fehér- és üvegfalak között asztalok, tiszta poharak és ropogtatni valók. Csend és rajtunk kívül 2-3 ember. Szerintem a borkóstolók menyországa valami hasonlóféle lehet.



Kissé vonakodva töltöttük az első pohárkával, hiszen már két napja kóstolunk rengeteget. Az első 2 -3 poháron ilyenkor csak túl kell esni, ezért ma is a proseccokkal kezdtük. Természetesen Extra Brut, hogy szakértsünk is. AZtán jöttek sorba a régiók, és mindegyiknak a DOC/G borai. Mindebben egy praktikus kis kóstolófüzet volt segítségünkre, abban pipálgattuk a borokat, egészen a 42. féléig. És ismét eltelt 2-3 óra, és széles mosollyal, megújult lendülettel folytattuk túrát a pavilonok között.
A kóstoló során ráébredtem, hogy nekem a Monlepulciano d'Abruzzo lesz a kedvenc vörösborom, a tanninos nagy borokat pedig nem igazán kedveli az én kis tanninsensitive szájüregem. Ezért Abruzzo pavilonjába kanyarodtunk át, a kiszemelt Toscana helyett. Itt pedig már szinte a hihhetetlenségig fokozták az ámulatom: Monlepulciano kóstoló, több, mint 200 féléből.. a felszámozott üvegek közül egy hatalmas lista alapján lehetett választani.. persze találomra válogattunk évjárat szerint visszafelé.. nekem már ki volt pipálva ezzel a kívánságlista arra a napra.


Beiktattunk még egy kis grappa kóstolót, majd mivel "úgy illik" elmentünk meglátogatni az újdonsült barátaink pavilonját, akik meghívtak minket tegnap a Garda túrára.
Volt nagy összeborulás és röhögés, és szortimentkóstolás, de mivel már sietnünk kellett a vonathoz, nem időztünk egyik helyen sem sokat..kicsit azért égett a pofánk előttük..

Hazafelé még gyorsan benéztünk a Szardíniai pavilonba, ugyanis Carlo ígért nekünk ajándék palackot a Canonau típusú borából. Naná, hogy nem hagyjuk ott. Kaptunk is kettőt, ráadásul velük együtt fuvart is az állomásra.. ismét pofoz az élet.. A vonaton Bergamo felé zötykölődve és próbálva feldolgozni a három nap élményét megbeszéltük, hogy jövőre az 5 napos bérlettel 5 napig leszünk, hiszen nem kétség: ez volt idáig a legnagyobb borélmény a Kultúrsuttyó történelemben.