Legjobb december 25-én este menni. Nyoma sincs a paszírozó tömegnek, de szerencsére a kacat árusoknak sem. És ez a jó! Összesen 3-4 stand van nyitva, ahol forralt bort és egyéb szeszeket, valamint finomságokat árulnak. Körülöttük pedig csak néhány külföldi párocska álldogál átszellemült mosollyal. Természetesen a karácsonyi díszítés, kivilágítás ekkor is megadja a hangulatot, de aznap este volt csak igazán meghitt a Tér. Patty Brown-nal mi is leküldtünk egy háromdecist, de nem volt életem piája. Műanyagpohárból, langyosan...
Viszont totál túristának éreztem magam aznap este. Előtte már elfogyott néhány féle fajta tömény és laza a rokonségi karácsonyjáráson, így nem kellett nagy képzelőerő átszellemülni tátottszájú, kikerekedett szemű túristává. Vicces volt ilyen szemmel nézni a kivilágított Duna partot, ahol szintén párocskák sétáltak csak karöltve.
Teljesen áthatott a karácsony feeling, és megérintett annak is a szele, hogy milyen jó lehet mégis más országban karácsonyozni. Igazi kultúrsuttyó az, aki ilyenkor itthagyja a családját, és elutazik szentestére világot látni. Sopi Anima persze Thaiföldön múlatja az időt, közülünk elsőként ilyenkor külföldön. Najó, de ő anyukáját is elvitte, ezért fejsimogatás jár neki.
Talán majd jövőre én is elutazom. De azért szenteste talán mégsem, esetleg másnap.
Ajánlott bejegyzések: