Minden tanult magyar borembernek kötelező életében egyszer elzarándokolnia Kaló Imréhez. Punktum. A szomolyai "remete" már-már fogalom a hazai borkészítésben, ezért nem is olyan könnyű nála bebocsátást nyerni.
Márciusban jelentkeztünk be és egyből rávágta: "Rendben, szeptember 26-án várom Önöket!" Minő öröm! Már csak fél év és mehetünk is!
De aztán persze a mozgalmas kultúrsuttyó napok hamar eltelnek, így nem is kellett olyan sokat várni. A helyszínen, szombat délutánig azonban még rengeteg hasznos időt kellett eltölteni az egri borvidéken. Nem is tétlenkedtünk, indult a KS móka.
Pének: St. Andrea Pincészet Egerszalók
Röpke másfél óra késéssel érkeztünk, pedig mondták, hogy siessünk mert másnap korán kell kelniük..De ez semmi: Szopi és Agnieska elbeszélgették az időt az autópályán és Miskolcnál kellett visszafordulniuk. Így ők 2 és fél órát késtek. Kihasználva az alkalmat, hogy megérkeztek, bátorkodtam kikéretőzni a kóstoltatótól cigizni a 4 féle bor után. Hiba volt. Úgy le lettem teremtve, mint amikor töriórán nem tudtam, hogy hol van Havasalföld és Dobrudzsa. Engem viszont nem lehet beszabályozni, úgyhogy sértődötten, csakazértis kimentünk a teraszra. Innentől oldottabbá vált, az addig fagyos hangulat. (a kóstoltató srác nem igazán értett az emberek nyelvén) 11-ig iddogáltunk, majd felpakoltuk a kisbuszt borral és visszamentünk Szomolyára a szállásra folytatni ugyanezt korahajnalig.
Azért a végére már nem volt annyira morcos Tamás, végigkóstoltuk a repertoárt!
Szombat
1) Bolyki János Pincészete Eger
Az új generáció egyik nagy tehetsége, Bolyki Jani pincészetéhez igyekeztünk reggeli után 1 órára. Mint kiderül, ő nincs aznap Egerben, így szülei várnak minket a házuknál, ott lehet vásárolni. Útközben "szerencsére" megálltunk kecskesajtot vásárolni egy kanyarban, és milyen meglepit kaptunk Jánostól és Melindától? Hát egy kisüsti pálinkát (home made). Pontosabban eper pálinka volt, de az unikummal vetekedett a keserűsége. Mintha gyomorsavat ittunk volna, de persze kutyahartapást szőrével..Lecsúszott a két dekás üveg a Bolykiig. Bolyki apuka méretei döbrögit is alázták, viszont nagyon barátságosan kiszolgált minket, megvettük a fél garázs-készletet.
2) Gróf Buttler Eger
Innen már sietni kellett a Gróf Buttler kóstolóra 2 órára. Feszített a tempó, pláne, hogy elvileg 4-re ígérkeztünk be a Kalóhoz. Viszont megérkezés után, a siettetés már szóba sem került. Bukolyi Marci (a borász fia) felvitt minket egy kis dombtetőre, az egyik dűlőjükhoz, és ott a padokon, asztalokon kóstoltuk végig a 6 féle isteni Gróf Buttler bort. Az elején Marci kissé megrökönyödött, amikor meglátta nálunk az üres pálinkás üveget és a fejenként egy fél dekás töményt (amit János vett a kúton biztos, ami bizztos). De megnyugtattuk, hogy ez csak a napi rutinhoz kell, azért mi értékeljük a jó bort, és innentől kultúráltan kóstolunk majd. 
3) Kaló Imre Szomolya
Produkálva ismét a 2 óra késést, kissé már pityókásan érkeztünk meg Kaló Imréhez, és eljött a várva várt pillanat, az "Isten" felbukkant egy fabódé ajtaja mögül, ami a pincét rejtette. A késésünknek egy percig sem tulajdonított jelentőséget. Kiderült, hogy a bp-i Fonó népi együttes is éppen nála van. Segítettek szüretelni. Ez kb. 12 főt jelentett és mi is pont ennyien voltunk (mert előzetesen kérte, hogy maximum ennyien jöjjünk mert többen nem férünk el)
Na de hogyan is kóstoltat Kaló Imre?
Kizárólag hordóból, lopóval. Minden bort kiselőadással kísér, melyben állandó szófordulatok az "oly magasságos", "tiszta szívű jó emberek", "édes anyaföld" és hasonló áhitatok.
Bor bort követ, és olyan 15-20 bor után (lehetetlenség számolni) meginvitál minket vacsoráni hozzájuk, a házukba. Az egész család (lánya, fia, felesége) a mi vendéglátásunkon szorgoskodik. Teljesen meghatódunk ezen, de hát sírva mulat a magyar!3-4 tányér gulyás és újabb 3 fajta bor után visszamentünk a pincébe, ahol a Fonó már húzza a nótákat hegedűn, nagybőgőn stb. megy a tánc és a hangos ének.
Újabb kóstolás (itatás) kezdődik.. számolni már képtelenség, de megsaccolni is. Kaló szeme egyre inkább csillog, m onológjai egyre magasztosabbak lesznek és hosszabbra nyúlnak. A Fonó sem bírja már röhögés nélkül, mi pedig egyre sűrűbben járunk ki cigizni, röhögni.
Szopi egyre inkább elemében érezte magát és kijelentette, hogy megmondja Kalónak, hogy "Jó vagy Imre!!!" Mi persze, "úúúúgy se mered!" Hát megtette, többször is. Volt intim beszélgetés is, amit Sz. provokált ki, de Kalón láthatólag nem hatottak a KS ráolvasások. Süket fülekre találtak a szép szavak :). Mikor már cwsak 4-en maradtunk (és a Fonó) jobbnak láttuk lelépni. Szopi is fájdalmas búcsút vett Imrétől, majd vad éneklésbe kezdve hazafelé indulutunk.
Magnó híján mobiltelefon diszkót csaptunk a verandán. Az igazi legalja :)
Másnap visszamentünk bort vásárloni, merthogy Kaló Imre nem kér pénzt a kóstolóért és a jóltartásért. Másnap viszont 1 üveg bor egységesen 6000 Ft-ba kerül. Ja és csak azokból lehet venni, amiket nem kóstoltunk. Belépve a pincépe, megcsapott a "kaló szag". Rájöttünk, hogy minden borának egy íze / illata van, ez pedig az öreg hordós "Kaló szag." 1000 közül is felismrnénk már szerintem, annyira bevezze magát az orrunkba.
Hát így van ez Kaló Imrénél, jól mulat a magyar! Egyszer mindenkinek oda feltétlen!
Ajánlott bejegyzések: