Fehér és rozé bort nem szoktak dekantálni. Csak a vöröset.
Hivatalosan a "Dekantálás: A bor áttöltése a palackból egy külön edénybe. Jellegzetesen idősebb vörösborok felszolgálásának módja. Célja, hogy az esetleges üledéktől megtisztítsa a bort (az az edény alján marad), valamint hatékonyabbá tegye a levegőztetést, az aromák megnyílásának érdekében."
Van azonban olyan helyzet, amikor csak a definíció elejére tudunk, kell, lehet koncentrálni, azaz "a bor áttöltése a palackból egy külön edénybe" lesz a target. És az edény mivolta már nem is számít, csak annyira, hogy a funkcióját betöltse, azaz könnyen lehessen belőle és vele meginni a mennyei mannát.
Különböző okokból történhet mindez, nálunk azonban megindokolható volt, hogyan is tudtuk ennyire lealjasítani a ház borát, a saját kézzel és vér-verítékkel készített borunkat: meg akartuk inni!!! nem akartunk közvetlenül a demizsonból tölteni a pohárba. (bár ez is elég kultúrsuttyó lett volna, de asszem megóvtunk jópár poharat a hirtelen haláltól és embert a szilánkba lépéstől)
Figyelem! A következő képek a nyugalom megzavarására alkalmasak, megtekintése minőségi boroknak nem ajánlott!
Az utókarácsonyi vacsorán a fehérbor "előkelő" porcelán levesestálat kapott, csillogó merőkanállal, kecses üvegpohárban felszolgálva:
Szegény rozénak, ami mellesleg igen jól sikerült, és felvehetné a versenyt a hazai rozé-középmezőnnyel, már nem volt ilyen jó sora. A 30. szülinapi fergetegpartin a fröccsöntött műanyag kiöntőből egyenesen a műanyag pohárba került. (miért nem inkább egyből a WC-be?:)
Hát így iszunk mi. Amikor a szükség törvényt bont.
Ajánlott bejegyzések: